login



Oldalainkat 34 vendég böngészi

Látogatóink:


Mai lát.szám:77
Havi lát.szám:1047
Összesen:161515
Napi legtöbb647
Száml. kezdete2011-11-15

9. cikk - Egyháztanács

Az egyházközségen belül kiemelkedik egy csoport, mondhatni egy közösség, aminek a léte nem fakultatív jellegű. Nagyon fontos és felelősségteljes szolgálatot végeznek a mindenkori katolikus közösségért. Döntéseik alakítják egyházközségünk közeli vagy éppen távoli jövőjét. Hasonlóan az önkormányzati képviselői munkához, a kiválasztott és megválasztott tagok, időnként itt is gyűlést tartanak, hogy a közeljövőben esedékes programokat, eseményeket, terveket, ötleteket megbeszéljék és a lebonyolításhoz szükséges feladatokat szétosszák. A címből és a fent említett tulajdonságokból könnyű kitalálni, hogy a mai cikkben az Inárcsi Egyháztanácsról lesz szó.

A Váci Egyházmegye Egyházközségi Szabályzata előírja, hogy minden egyházközségben legyen egyházközségi tanács! Ennek a vezetője a plébános. A plébániai tanácsok tanácsadó testületek, amelyek segítik a felelős lelkipásztort, aki a döntéshozó. A felelős lelkipásztor az egyházközségi tanács tagjainak meghallgatása után kijelöli a világi elnököt. Az egyházközségi tanács tagjainak jelölésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a plébánia híveinek lehetőleg minden rétege képviselve legyen életkor, nem, foglalkozás és a település földrajzi részei szerint. Az egyházközségi tanács tagjai kinevezésük jogán semmiféle anyagi ellenszolgáltatásra nem tarthatnak igényt, munkájukért ellenszolgáltatás nem jár.

A kezdeteket tekintve, Inárcspuszta vallásos lakóiban 1945 tavaszára ért meg az a gondolat, hogy önálló egyházközséggé szerveződjenek. Ennek érdekében kérelemmel fordultak a váci megyés püspökhöz, aki jóváhagyta az egyházközség önállóságát. 1945. augusztus 12-én került sor az alakuló ülésre az iskola tantermében, ahol az egyházi képviselő-testület tagjait és ”tisztikarát” választották meg.

Részletek Vincze Dezső inárcsi plébános beszédéből:

„Kis községben élünk, kis ügyek fognak előttünk szerepelni.  Mégis jöjjenek mindig szívesen a gyűlésekre, mert azokon mindig inárcsi ügyekről lesz szó. Gyűléseinken tehát saját községünk sorsát igazgatjuk, az inárcsi nép fejlődését segítjük elő. Amikor Inárcsot erősítjük, építjük Magyarországot is. Milyen boldog ország lenne szerencsétlen hazánk, ha minden község sorsát becsülettel igazgatnák. Milyen boldogság lehetne itt! Az emberektől függ! Inárcson Önöktől! Egyházközségi munkájukkal Inárcs községet, ugyanakkor Magyarország életét is erősítik!"

A község és közöttük az egyházi testület vezetőinek képe (1945)

Az egyháztanács alakulását követően, előre ugrunk egy nagyot az időben, egész pontosan 65 évet és megérkezünk 2010-be. Az évtizedet Lackó Mihály plébános és Lauter György világi elnök vezetésével indította el az egyháztanács és az egyházközség. Az egyháztanácshoz tartozott: Dr. Bitay Zoltánné, Farkas Györgyné, Forczek Judit, Hornyák Margit, Kaldenecker Mihályné, Kaldenecker Tiborné, Krizsánné Forczek Anna, Pirk Károly, Vibling Géza, Zsíros István.

Az évek előrehaladtával, mint minden csoport vagy közösség, ez a testület is formálódott. Új tagok kerültek be a tanácsba, régiek mondtak le, változott mind a plébánosi, mind a világi vezetők személye. 2011-ben az egyházközség egyik legkiemelkedőbb ünnepén, a templombúcsú szentmiséjének keretein belül tette le esküjét az újjáalakult egyháztanács képviselőtestülete. A tanács vezetője Lackó Mihály plébános volt. Új világi elnök került kinevezésre Hornyák Margit személyében. Az egyháztanács többi tagja: Dr. Bitay Zoltánné, Farkas Györgyné, Forczek Judit, Janicsák János, Majoros Zoltán, Kaldenecker Mihályné, Kovács József, Krizsánné Forczek Anna, Pirk Károly, Szudorné Pribék Ilona, Talapka István, Volf Ferenc, Zsíros István.(A vastagon kiemelt személyek új tagoknak számítanak.)

Ahhoz, hogy egyházi és közösségi ügyekben megfelelő körültekintéssel tudjanak eljárni, a mindenkori képviselő testületnek részt kell vennie egy Váci egyházmegye által szervezetett, külön az egyházi tisztviselők képzésére szakosodott kurzuson. Itt kapják meg azokat az elméleti tudásanyagokat, amelyeket segítségül hívhatnak vitás kérdések megoldásában. Egyháztanácsunk 2011 őszén végezte el ezt a továbbképzést Vácott. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szolgált helyszínül az 5 szombatot igénylő képzés helyszínéül. Különféle előadók, különféle témákból (egyházszemléleti, egyházjogi, pénzügyi, közigazgatási, bölcseleti) tartottak előadásokat.

Az évek során számos program megalkotója volt az egyháztanács, gondolhatunk itt például: a Misszióra (2010), Adventi Vásárok (2011-), a templom felszentelésének 50. évfordulójára rendezett eseménysorozat (2012), Katolikus Bálok (2006-2017) és még sorolhatnám.

Az elmúlt hónapban mini interjúkat készítettünk a jelenlegi egyháztanács tagokkal. Két kérdéscsoportra kellett válaszolniuk:

(1)    Hogyan emlékszel vissza arra, amikor az egyháztanácsba bekerültél? Miért mondtál ”igen”-t a felkérésre; mi motivált, hogy a tagja legyél?

(2)   Az elmúlt 10 évből melyik esemény(ek)re emlékszel vissza a legszívesebben? Röviden indokold!

(A két tisztelendő atya esetében értelmetlen lenne a „Miért mondtál ”igen”-t a felkérésre; mi motivált, hogy a tagja legyél?” kérdés, ezért ő nekik nem kellett erre válaszolniuk.)

Pető Gábor atya

„Az első egyháztanácsgyűlés a kakucsi plébánián volt, a kakucsi egyháztanácsosokkal együtt. Senkit nem ismertem közülük. Azt láttam, hogy vannak közöttük idősebbek és fiatalabbak is. Ezt örömmel nyugtáztam, mert szerintem is fontos, hogy a felnőttek közül minden korosztály képviselve legyen.

Bíztam abban, hogy elődöm, Laczkó Mihály atya, a megfelelő embereket hívta meg az egyháztanácsba. Idővel ez be is bizonyosodott. Tehát az elején senkit sem ismertem közülük, és ők sem ismertek engem, ám ez természetes. A hangsúly nem is az elején van egyébként, hanem az évek folyamán, a több éves közös munkán.

A vasárnapi szentmisékre. Akkor lehettem együtt a legtöbb emberrel az egyházközségből. Ráadásul mindig családias hangulatot tapasztaltam ezeken az alkalmakon; olyan szempontból is, hogy a legkisebb gyerekektől kezdve az idősekig minden korosztály képviseltette magát.”

Vukovich Márton atya

„Általánosságban pozitívumokat tudok mondani az egyháztanácsról. Voltak szóvivők, akik irányították a témákat, ezáltal olajozottan működött a munka és előbb-utóbb egység kovácsolódott. Mindig a Szentlélek Úristen jó tanácsaira és sugalmazásaira hagyatkoztunk.

Két örömöt okozó eseménysorozatra emlékszem vissza: amikor idekerültem attól fogva két éven keresztül elláttam az esküvőket és a vasárnapi kereszteléseket. Az esküvőkre való felkészítést is én végeztem a pároknál. Négyalkalmas jegyes oktatással készítettem őket. Általában a Katolikus Egyház katekizmusából és Ferenc pápa: „Amoris Laetitia” A családban megélt szeretetről kezdetű apostoli buzdításából próbáltam átadni a leglényegesebb részeket az esküvő előtt álló fiatal pároknak. Mindig elmondtam nekik, azokat a buktatókat, amik felmerülhetnek a házas életben és ezekkel a buktatókkal számolva, még ha el is követik azokat, nem szabad elhagyniuk egymást, hanem együtt kell maradniuk. Ez minden egyes párnál, akár Inárcsiak, akár vidékiek voltak, elhangzott a jegyes oktatáson. Minden pártól megkérdeztem a megismerkedési történetüket, amiket beleépítve a prédikációba, még személyesebbé vált az esketés szertartása. Bármikor mondtam a megismerkedési történetet, mindig nagy kacaj fogadta a násznép részéről, mert magukra ismertek.

Amikor véget értek a vasárnapi szentmisék, az volt a feladatom, hogy a templomba érkező keresztelő családokat fogadjam. Azokat az elemeket, amiket tanultam diakónus koromban, mind-mind beleépítettem a keresztelés szertartásába. A kereszteléseket nem gépként végeztem, hanem próbáltam mindegyik eseményrészt magyarázni, ezáltal tanítva a keresztelő családokat a nagy esemény mondanivalóiról, szimbólumairól. Minden esetben a húsvéti gyertya körül gyűjtöttem össze a családtagokat. Nem volt két egyforma keresztelés; nem szokásból, nem rutinból kereszteltem, hanem éppen úgy, ahogy a Szentlélek Úristen súgta nekem. Az evangélium után minden esetben mondtam pár buzdító szót a prédikációban. Mindig személyre szabottan próbáltam keresztelni, mert minden egyes gyermek sorsa más és más, és nem darab-darabként kezeltem a kereszteléseket, hanem személyes élményekké akartam átalakítani.”

Hornyák Margit

„2006 őszén Kapás Attila akkori új plébánosunk szólított meg: nem szeretnék-e az egyházközség aktívabb tagja lenni, részt venni az egyháztanács munkájában? Kis gondolkodás után igent mondtam. Öröm töltött el, hogy édesapám és nagyapám után, akik mindvégig aktív részesei voltak Egyházunknak és templomunk építésének, nekem is lesz módom szolgálni és építeni a közösségünket.

10 év eseményeire visszatekintve nehéz egyet kiválasztani. Számomra az alapkőletétel és a templomszentelés évfordulójára rendezett ünnepségsorozatok hagytak kedves emlékeket. Jó érzés volt találkozni, beszélgetni azokkal az emberekkel, akik az alapkő letételnél is dolgoztak már. Meséltek hitükről, Istenhez való viszonyukról  és arról, hogy mi vezérelte őket a templom építésének elkezdésére. Mi pedig megmutattuk, hogy az elődeink által ránk hagyott Isten házát, mennyire tudtuk megőrizni, továbbfejleszteni akár az épületet, akár a közösséget.”

Forczek Ferencné

„Gyermekkorom óta fontos volt a hitem gyakorlása, a templomba járás, nem csak a nagy ünnepekkor, hanem minden vasárnap is. Ez később a saját családom életében is tovább élt. 5 éve az Inárcsi Egyházközségben a sekrestyési feladatokra felkértek, amire örömmel igent mondtam. Az egyháztanácsba a pénztáros feladat elvállalásával kerültem be. Egyháztanácstagként az motivál, hogy ahol csak lehetőségem engedi, ott segíteni tudjak.

Az Adventi vásárokra és a Katolikus bálokra emlékszem vissza a legszívesebben. Ezeken az eseményeken az emberek összefogása révén (anyagi / tárgyi támogatás; kétkezi munka segítsége) egyházközségünket támogatták, ezért az így befolyt adományokat egyházközségi fejlesztésekre tudtuk fordítani. Ezek az alkalmak mindig jó közösségben, jó kedvben teltek és mindig valami jó ügyet szolgáltak, adtunk, de mi is sokat kaptunk.”

Kovács József

„Kaldeneckerné Bözsike néni kérdezte meg a "Rózsaszín ABC-ben", hogy nincs-e kedvem részt venni az újjáalakuló egyháztanács munkájában. Igent mondtam és elmentem az első alakuló ülésre. Örültem, hogy Misi atya vezetése mellett egy fiatalos csapat tagja lehettem és annak kifejezetten örültem, hogy két barátom is tagja (Majoros Zoli és Volf Feri). A műszaki csoport vezetését vállaltam el akkor. Később még a pénzügyi csoportnak is tagja lettem. Jó a csapat, néha vannak kisebb-nagyobb viták, hiszen egy közösség ügyeiben kell döntéseket hoznunk, ami néha nem könnyű feladat. Ameddig bírom és szükség van a munkámra továbbra is szeretnék a csoport tagja maradni.

Az 50 éves templom szentelése. Szép, megható esemény, sok érdekes vendéggel és programmal.”

Forczek Judit

„2006. augusztus 1-jével kezdtem a kántori pályám az Inárcsi Egyházközségben, és a kántor hivatalból kerül be az egyháztanácsba. Mivel ekkor igen fiatal voltam, mégis nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy egy ekkora és ilyen komoly feladatot bíztak rám. Az idősek között, fiatalként magas volt a mérce, de mégis motivált az, hogy én is tehetek azért az egyházközségért, ahol a felmenőim is egyháztanácstagok voltak, hogy a fiatalos lendületet, a fiatalság érdekeit képviselhetem.

A Misszióra emlékszem vissza a legszívesebben. Nagyon sok időt és energiát fektettünk bele, ami nem ment kárba. A megelőző munkálatok során érezhető volt, hogy a két egyházközség közelebb kerül egymáshoz. Egymásnak tudtunk adni a színes programok segítségével és nem egy olyan esemény volt, ami a végével lezárult, hanem valaminek a kezdetét jelentette, hisz az ott elkezdett programokat a jövőre nézve igyekeztük folytatni a hétköznapokban is. Felráztuk egy kicsit az egyházközséget, a híveket és próbáltuk őket a Jóistenhez vezető úton tartani, erősíteni, segíteni és ez egy fontos küldetés.”

Majoros Zoltán

„Zsíros Pista egyháztanácstag invitálására váltam egyháztanács taggá. Úgy éreztem szeretném segíteni az egyházközségünk/közösségünk mindennapjait. Szakmámból kifolyólag úgy éreztem segíteni tudom az egyház fejlődését. Az összetartó és jó közösség motivál, hogy a mai napig aktív tag maradjak.

Templomunk felszentelésének az évfordulójára emlékszem vissza szívesen az elmúlt 10 évből. Az esemény megszervezése sok munkával járt, de az emberektől sok pozitív visszajelzést kaptunk és a püspök atya is megdicsért minket.

Nagyon tetszett még, amikor az építésben résztvevő embereket hívtuk meg és ők elmondták, hogy hogyan készült a templomunk. Közel áll a szakmámhoz és ez számomra nagyon érdekes volt.”

Krizsánné Forczek Anna

„2006-ban kért fel Lauter György, hogy egyháztanács tag legyek. Megtiszteltetésnek éreztem és a mai napig is, hiszen minden korosztály megtalálható és mégis képesek vagyunk együtt dolgozni, elfogadni egymást.

2 eseményre emlékszem vissza szívesen, az egyik a Misszió a másik a gyerektáborok. Misszióra nagyon készültünk és próbáltunk olyan programokat előadásokat szervezni, amik mind a két egyházközség tagjait megmozgatják. Szerencsére ez olyan jól sikerült, hogy a környező Egyházközségekből is érkeztek érdeklődők.

A gyerek táborok közül 2-ben vettünk részt családostul, az egyikben az elejétől a végéig a másikban az utolsó napra érkeztünk meg. Nagyon jó volt látni és átélni, hogy a táborvezetők milyen jól kitalálták és felépítették a táborok témáját az ifis segítők mennyire odafigyelnek a gyerekekre. Azt gondolom, hogy évről-évre a gyerekszám növekedés is azt tükrözi, hogy a táborok színvonalasak, gyerekcentrikusak és a gyerekek szívesen részt vesznek rajta.”

Urbán Gábor

„Az egyháztanácsba hivatalból kerültem bele, az egyházközség hitoktatója és ifjúsági közösségszervezője lévén. Természetesen az elsődleges feladatom, hogy az egyháztanács ülésein, amikre el tudok jutni, képviseljem a fiatalok érdekeit, és megtaláljam, mit tehetünk hozzá az egyházközség életéhez.

Legszívesebben a táborokra emlékszem vissza. Nagy élmény volt a múlt évi dömösi ifjúsági tábor, ahol egy különleges közösségi élményt tapasztalhattunk meg, amellett, hogy jutott idő a testi-lelki kikapcsolódásra is, igen mélyen sikerült megtalálnunk saját magunkkal és Istennel is a kapcsolatot.

Valamint a közös plébánia udvar takarítás is igen szép élmény volt számomra, jó volt látni, hogy felnőtt egy-két generáció, ami az egyházközség jövője lesz, és kezdik megszeretni ezt a teret, ami minden egyházközségi tag számára is remélem, hasonlóan fontos, mint nekünk, fiatalabbaknak.”

Zsíros István

„1980-ban kerültem be az egyháztanácsba. A templomon végzett korábbi munkáim (vakolás, színezés) miatt is alkalmasnak bizonyultam a jóval idősebb korosztályú egyháztanács előtt, így szorgalmazták, hogy csatlakozzam. A felkérést nagy megtiszteltetésnek éltem meg 40 évvel ezelőtt, igent is mondtam rá. Az évek alatt a segítség és a tenni akarás motivált, hiszen Jézus mondta: „Ahogy holt a test lélek nélkül, úgy holt a hit is cselekedetek nélkül.

Elsősorban azokra az események gondolok szívesen vissza, amelyek építőjellegűek, buzdítanak és vígasztalnak, ilyenek például: a templom alapkőletételének és felszentelésének emlékünnepsége; a felnőtt hittan csoport összejövetele Urbán Gábor jóvoltából; egyházmegyei találkozók; a kakucsi testvérek meghívása a vadászházhoz, ahol szabadtéri szentmise és egész napos programok voltak és még sok-sok szép emlék.

Másodsorban pedig az elvégzett munkák: a templombejáró akadálymentes újjáépítése; a bejárat kőburkolatának elkészítése, 115 folyóméter utcai kerítés elkészítése.

Ne feledjük, Isten ma is szól mindenkihez: „Sajnos nagy a zaj.” Nem halják, nem halljuk meg az ő akaratát.”

Talapka István

„Emlékeim szerint Hornyák Margit kért fel, hogy legyek én is egyháztanácstag. Nagyon nagy megtiszteltetésként éltem meg a felkérést és azt, hogy egyáltalán méltónak találtak erre a feladatra. A vallásos kötődés az Inárcsi Egyházközséghez már kisgyermek koromban kialakult. A tisztséggel járó feladat sem volt számomra furcsa, hiszen korábban községi képviselőként hasonló feladatot láttam el, vagyis a közösség szolgálatát. Az előzőek alapján automatikusan igent mondtam.

Az elmúlt 10 évből nem tudok kiemelni egyetlen programot, eseményt sem, mert nekem minden tetszett. Ha már lenne egy kiemelkedően jó, akkor abból az következik, hogy kell lennie rossznak is, de ez nincs így. Amiket kitalált az egyháztanács, azok mind jók voltak, mind akkor lett megszervezve, amikor kellettek.”

Janicsák János

Amikor felkértek, egyértelmű volt, hogy igent mondok. A szüleim, nagyszüleim templomba járó emberek voltak, ilyen volt a neveltetésem is. Én is ministráltam, a mi csoportunkban volt Talapka Pisti is, aki később pap lett. Igent mondtam a felkérésre, nem is lehetett volna máshogy. Az ember nem akar nagy szavakat mondani. Több cselekedet, kevesebb beszéd.

Legszívesebben az olyan dolgokra emlékszem vissza, mint amikor a kerítést bontottuk és az alapot cseréltük. Ezek a munkák éltetik az embert. Szimpatikusak voltak még az adventi vásárok is, a sok készülődés.

Volf Ferenc

Annak idején Hornyák Margit világi elnök, vagy ahogyan mindenki ismeri, Manyi tette fel nekem a kérdést, részt vennék-e az egyháztanács munkájában. Megtisztelőnek tartottam, hogy rám is gondoltak, és természetesen igent mondtam. Abban az időben Lackó Misi atya volt templomunk plébánosa. Őt határozott, de közvetlen és humanista embernek ismertem meg, aki valóban sokat tett azért, hogy az egyházközség élő közösség legyen, a szentmiséken pedig olyan gondolatokat ültetett el a hallgatói fejében, amelyek által sokkal közelebb kerülhettek Istenhez. Többek között engem is inspirált arra, hogy próbáljak tenni ezért a közösségért. Emlékszem az új és a régi egyháztanácstagokkal nagy elszántsággal fogtunk munkába, elkezdtük szervezni a következő évben (2012) a templomunk felszentelésének ötvenedik évfordulójára tartandó ünnepségsorozatot, akkoriban indult a férfiklub és a felnőtt hittan, folytatódtak Kapás Attila atya által elindított egyházközségi jótékonysági bálok, a zarándoklatok és a nyári hittantáborok és megújult a templomunk honlapja is. (Ekkortól lehetett meghallgatni a szentmisék hangfelvételeit is)

Az elmúlt tíz év sok olyan eseményt hozott, amelyre szívesen emlékszem vissza, de ha választanom kell: a fent említett, a templomunk felszentelésének ötvenedik évfordulóján tartott három napos ünnepségsorozat a legkedvesebb számomra. Rengetegen dolgoztak, dolgoztunk egy erős és élő közösségként, az előkészület és a három nap eseményei pedig szerintem mindenkiben életre szóló nyomot hagytak. Akit érdekel, megtekintheti az esemény képeit (kiállításmegnyitó , pillanatképek, ünnepi szentmise)  

További részletek az egyháztanács működéséről (egyhazkozsegi_tanacs_szabalyzat.pdf) és történelméről (Egy évezred viharában – Az inárcsi római katolikus közösség történelmi előzményei, múltja és jelene).

Ha már eddig követték a hétről-hétre megjelenő friss cikkeket, akkor a jövő heti utolsó cikkel se tegyenek másképp!

 

Adamicza Andor és Opóczki Mihály