login



Oldalainkat 86 vendég böngészi

Látogatóink:


Mai lát.szám:11
Havi lát.szám:1965
Összesen:106292
Napi legtöbb437
Száml. kezdete2011-11-15

Az advent nem egy elő-karácsony!

A karácsonyi ünnepkör elmúltával azon töprengem, hogy vajon a mai kor embere miért nem képes rendesen ünnepelni? Miért nem tudjuk igazán megélni ezeket az eseményeket? Miért kell másoktól azt hallgatnunk ünnepek után, hogy ezen is túl vagyunk? Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem akarok túl lenni rajtuk, hanem részt akarok azokon venni, meg akarom élni az ünnepet.

Évek óta mindenki arról panaszkodik, hogy már október végén minden épület fel van díszítve, minden boltban csokimikulások vannak, akciós a fenyő, és ezek mennyire tönkreteszik az ünnepet. Ennek ellenére mégis rengeteg ember tartózkodik ilyenkor ezekben az üzletekben, vásárol ételeket, nézeget ajándékokat és lökdösődik a tömegben. Kérdezem én, ha te is ott vagy köztük, ha te is ugyanazt csinálod, mint a többiek, és ugyanúgy nem a lényeggel foglalkozol, akkor miért panaszkodsz? Nem az a baj elsősorban, hogy ősz végén már a Karácsonyt tolják az ember arcába, hanem hogy te ugyanúgy belemész ebbe, mint mindenki más is.

Miért jó az, ha már advent alatt Karácsonyt ünneplünk? Miért kell az adventi vásáron pásztorjátékot előadni, karácsonyi dalokat énekelni, miért eszünk már adventkor bejglit? Tényleg ez segít az ünnepi hangulat megteremtésében? Én őszintén azt hittem, az advent a készülődésről szól, nem az elő-karácsonyozásról. Arról, hogy kicsit elcsendesedünk, és magunkba nézünk, nem pedig arról, hogy mi legyen második ünnepen a vacsora. Ha már korábban elkezdesz ünnepelni, akkor miért csodálkozol azon, hogy a nagy napra kiábrándulsz belőle?

A képen az olvasható, hogy: ,,Jézus az oka ennek az időszaknak”

 

Nem veszitek észre, hogy az ünnepeink már régóta nem arról szólnak, ami a lényegük lenne? Manapság minden ünnepi esemény úgy kezdődik, hogy emlékeztetjük magunkat, hogy miért is vagyunk itt. Hogy mi az oka annak, hogy nem otthon pihenünk, hanem eljöttünk ide, hogy méltóztattunk elfáradni ünnepelni, ha már egyszer nem kell bemenni dolgozni. Mert az ünnep nem a munka hiányáról szól. Nem csak egy pihenőnap, amikor nem kell korán felkelnünk, és bemennünk a munkahelyre. Ez is hozzá tartozik, de nem ez a célja, csak a velejárója.

De ez még nem minden. Mert eljutottunk odáig, hogy nem akkor ünnepeljük a dolgokat, amikor az ideje van, hanem amikor ráérünk. Adventben ünneplünk Karácsonyt, augusztus 19-én ünnepeljük 20-át, stb., mert ünnepnap mindenki otthon akar pihenni, vagy elutazni. És ez mind nem is lenne olyan eget rengetően nagy baj, ha tudnánk, hogy mit is ünneplünk. De nem, mi Karácsonykor békét és szeretetet hirdetünk, Húsvétkor pedig Boldog Nyuszit! kívánunk egymásnak.

Csak nézzétek meg, miről szól egy régi karácsonyi dal, és miről egy mostani. A régiek arról énekelnek, hogy Megváltó született, és pásztorok mennek hozzá. A maiak pedig arról, hogy legyen béke, és szeretet a világban. Semmi említés Istenről, megváltásról, vagy hasonlóról. És ez már nem az újabb korok eltérő szemléletéből fakadó különbség, hanem Isten kizárása az ünnepből. Nem a Megváltó érkezése a fontos, hanem, hogy szónokoljunk a békéről. Pedig a megváltás nem egy túlhaladott dolog, sőt, manapság sokkal nagyobb szükségünk van annak tudatosítására, hogy szeretve vagyunk, mint bármikor eddig.

Teszünk egyáltalán valamit is azért, hogy szeretet és béke legyen, vagy csak álmodozunk, mint mindig? Ugyanúgy haragot tartunk másokkal az ünnepek alatt, vagy megpróbálunk eltekinteni a gyerekes sérelmeinktől, és kibékülni egymással? Vagy Istennel? Valóban megbocsátunk embertársainknak, vagy csak álcázzuk magunkban a haragot, hogy az ünnep után újra visszatérhessünk a megszokott ellenségeskedéshez, kibeszéléshez, lenézéshez?

Amikor Karácsonykor azt mondjuk, hogy béke, akkor ne a világ felszínes békéjére gondoljunk, ne a modern zenék nyálas érzelmeire, hanem a valódi szeretetből, a másokra való odafigyelésből fakadó szeretet és béke cselekedeteire. Békülj ki Istennel, hogy ki tudj békülni embertársaiddal is!

Mert a szép dalok, a forralt bor, vagy az ajándék kevés ehhez. Az ember önmagától soha nem lesz képes a békére. Isten nélkül nem.

Kaktusz

 

Fotók: www.mbsz.hu és genewhitehead.com