login



Oldalainkat 39 vendég böngészi

Látogatóink:


Mai lát.szám:12
Havi lát.szám:2003
Összesen:89669
Napi legtöbb368
Száml. kezdete2011-11-15

„A Mennyország biztosan szebb, de a pokolban több az ismerős.”

Felmerült már bennetek az a gondolat, hogy lehet, hogy nem is létezik a pokol? Mondhatni, jogos a kérdés. Miért kerülne bárki a pokolba, ha Isten végtelenül irgalmas hozzánk? Hiszen akkor nem engedné meg, hogy bárki is elkárhozzon, nem igaz? De ez valóban azt jelenti, hogy üres a pokol? És ha egyáltalán létezik, akkor igazából Isten nem is irgalmas?

Gyönyörűen kifordított logika ez. De próbáljuk meg a másik oldalról megközelíteni a kérdést. Az az ember a Mennybe kerülhet, aki élete során Isten törvényei szerint élt, és bűnbánóan hagyja itt e világot, bízva Isten irgalmában. Ez egy nagyon-nagyon leegyszerűsített gondolat, de fogadjuk ezt így el. Akkor ez alapján az az ember kerülhet a pokolba, aki soha nem élt Istennek tetsző életet, és még halálakor sem hajlandó a Mindenható irgalmát keresni, hanem még akkor is elutasítja Őt.

De ha biztosra akarunk menni, csak nyissuk ki a Szentírást. Jézus többször is beszél a kárhozatról, többször is említést tesz a Gyehenna tüzéről. Egész tanítása idején számtalanszor felhívta a figyelmet a veszélyre, mindig figyelmeztette az embereket, hogy ne feledkezzenek meg erről. Mégis vannak olyan emberek, akik azt mondják, hogy nem kell a pokoltól félni.

Ne értsetek félre, nem arról van szó, hogy Isten rosszindulatú lenne. Messze nem. De azt se felejtsük el, hogy az embernek szabad akarata van. És ha te egyáltalán nem akarod Őt keresni, és tudatosan elutasítod, akkor Ő nem fogja magát rád kényszeríteni. Ha mindig eltaszítod, akkor magadra hagy, akármennyire is fájdalmas ez Neki. Mert tiszteletben tartja a te akaratodat.

Az Egyház soha, senkiről nem mondta ki, hogy biztosan a pokolba került. Egyrészt, mert senki nem tudja, hogy mi játszódik le egy emberben a halála előtt, másrészt, mert ez végeredményben Istenen múlik. Ő az ítélőbíró, aki egyszerre igazságos és irgalmas. Hogy mennyire, azt már megmutatta Krisztus által. De ettől függetlenül ne áltassátok magatokat, a pokol egyáltalán nem üres, a veszély pedig valós.

Nem Isten teremtette a poklot. Ha így gondolnánk rá, úgy tűnne, mintha Isten szándékosan hozta volna létre büntetésül. De a pokol nem egy hely, ahol vörös, patás alakok kínozzák lángok között az embereket. Sokkal inkább egy állapot. Az Istentől való teljes elszakítottság állapota. Annak az embernek, aki elkárhozott, mert élete alatt soha nem akarta Isten közelségét, és halála előtt sem gondolta meg magát, teljesülni fog ez a vágya. Mert ez az ő szabad akaratából származó döntése. Teljesen külön Istentől, és ne legyen hozzá semmi köze, ahogy erre mindig törekedett.

Ez a pokol. Az Isten szeretetéből való visszavonhatatlan önkizárás. Ezért nem lehet azt mondani, hogy Isten valakit eleve a kárhozatra rendeltetett, hiszen ehhez az embernek a Teremtőtől való szándékos elfordulása kell. Az elkárhozott ember önmagát választja Isten helyett. Hiába vannak többen is a pokolban, egyedül marad. Örökre. És Isten nélkül már nem marad semmi, ami ezt elviselhetővé teszi. Ez már nem az antiszociális egyedüllét, amiben benne van a változtatás lehetősége. Ez a totális, véget nem érő elhagyatottság.

Mert nem az Isten küldi az embert a pokolba. Az ember küldi oda saját magát. Méghozzá önszántából. Ne vedd félvállról, mert a pokol nagyon is létezik. És sokkal borzalmasabb, mint azt te el tudnád képzelni.

Kaktusz

Kép: www.24.hu