login



Oldalainkat 92 vendég böngészi

Látogatóink:


Mai lát.szám:45
Havi lát.szám:1267
Összesen:81488
Napi legtöbb368
Száml. kezdete2011-11-15

Húsvét után…

Remélem, mindenkinek jól telt a Húsvét. Szépek voltak a szentmisék, ünnepeltük a feltámadt Krisztust, jókat ettünk, együtt volt a család, locsolkodás, miegymás.

Aztán vége lett. Ez is megvolt, ezen is túl vagyunk. És most vissza a munkához, vissza a hétköznapokhoz, és dolgozzunk úgy, mintha már el is felejtettük volna azt az örömöt, ami abból fakad, hogy többé nincs felettünk hatalma a bűnnek.

Ne érts félre, fontos dolog a napi munka, és nem lehet egész évben egyetlen ünnep lelkesedését vinni, de változott valami az életünkben Húsvét után?

Mármint érted, Krisztus meghalt értünk és feltámadt, hogy nekünk életünk legyen. Felfogjuk egyáltalán, hogy mit is jelent ez? Örülünk ennek annyira, hogy ez meglátszik az életünkön Húsvét után pár héttel is?

Ilyenkor mindig eszembe jut a történet az emmauszi tanítványokról. Jézus két követője a mester halála után szomorúan tartott hazafelé Jeruzsálemből. Aztán csatlakozik hozzájuk a feltámadt Krisztus, akit nem ismernek fel, és hosszasan magyarázza nekik szenvedésének lényegét, hogy miért kellett ennek így történnie. Ők pedig örömmel hallgatják őt, de csak később ébrednek rá, hogy ki is volt ott velük valójában.

Nem érzitek néha úgy, mintha mi is olyanok lennénk, mint az emmausziak? Ugyanúgy velünk van a feltámadt Jézus, és kísér minket, de a tanítványokkal ellentétben mi nem vagyunk lelkesek, megkérdőjelezzük a szavait, sőt, néha még a létezését is. Pedig ott van mellettünk, csak mi képtelenek vagyunk Őt felismerni.

A Húsvét a legnagyobb ünnepe a kereszténységnek, és miután vége, mi ugyanúgy bedarálódunk a szürke hétköznapokba, mintha meg sem történt volna. Biztos, hogy jól van ez így? Miért teszünk úgy, mintha a Húsvét csak egy ünnep lenne a sok közül?

Hát nem lángolt a szívünk?

Kaktusz

Kép:www.pinterest.com