Mese a két mókusról

A két mókus egyszer azon vitatkozott egymással, ki tud nagyobbat ugrani. - Figyeld meg, én vagyok a legügyesebb mókus, meglátod, milyen magasra tudok ugrani - mondta a fiatalabb, s ezzel máris egy szempillantás alatt fent termett a fa tetején. - Én vagyok a legügyesebb -, mondta a másik mókus - nézd csak, milyen messzire tudok ugorni. - S ezzel máris eltűnt társa szeme elől.  A két mókus azonban olyan messzire ugrott egymástól, hogy egyik sem láthatta a másikat. Így felmérni sem tudták, melyik ugrott messzebbre vagy magasabbra. Egész nap csak kiabáltak egymásnak: - Gyere, nézd meg, hogy én ugrottam nagyobbat! Én vagyok az ügyesebb!  Helyéről azonban egyik sem tágított, nehogy elveszítse a "bizonyítékot", ügyességének bizonyságát. Estére aztán megunták a kiáltozást, s mindketten visszamentek ugyanarra az ágra, ahol reggel voltak. Egy darabig csöndben üldögéltek, majd megszólalt a fiatalabb: - Bátyám, valóban te vagy az ügyesebb. - Nem, te vagy a fiatalabb - mondta a másik -, te vagy az ügyesebb. - Mindkettőnknek igaza van, ha jó barátok maradunk - felelt az ifjabb mókus.  S jó barátok maradtak

 

(Ursula Wölfel)