login



Oldalainkat 60 vendég böngészi

Látogatóink:


Mai lát.szám:28
Havi lát.szám:1372
Összesen:96638
Napi legtöbb368
Száml. kezdete2011-11-15

Történelmi visszatekintő

Március 16-tól kezdve egy új "rovat" indul. Minden héten pénteken egy-egy érdekesség lesz megosztva az inárcsi egyházközség történelméből, aminek az alapja Czagányi László által megírt: Egy évezred viharában című könyve. Mivel a templom alapkőszentelésének 60. évfordulóját ünnepeljük nyáron, ez okból rendezvénysorozatot szervezünk, aminek az egyik része ez a történelmi visszatekintő.

60 év.   Összesen 15 érdekesség.  Megdöbbentő dolgok...

Vincze Dezső atya beszéde az inárcsi egyháztanács legelső ülésén.

„Jóllehet a jövő feladatait előre nem ismerhetjük, mégsem teljesen sötét az az út, amelyre most ráléptünk. Azt feltétlenül tudni kell, hogy mit akarunk elérni képviselő-testületi munkánkkal: Meg akarjuk nyerni Inárcson is az életet! Az élet pedig nem más, mint az anyag és szellem küzdelme. Gondoljunk csak az elvetett kis magra, amelyik a földben megduzzad, csíra fakad belőle, s megindul benne az élet. A kis magban nemcsak anyag van, van valami törvény is, amelyik a növekedését irányítja. Gondoljanak egy darab földre! Bármekkora légyen is az, ha nincs azon gazda, aki spekulál, számítás szerint kezeli a földet, csak gazt terem az. Magában a föld is elhagyott lesz, ha valaki nem viseli gondját, és nem ad a földhöz szellemet. Szellem, ész, lélek kell mindenhez. Hiába van a föld, hiába áll azon a falu, lakhat abban akárhány ember, a nép boldogulni nem fog, ha a népben nincs jó gondolkozás. Hogy egy falu fejlődjön, ahhoz nem elég csak a sok ember - az anyag -, hanem jó gondolkozás, szellem is kell.

Bővebben...

6. 28 év…

A leghosszabb ideig szolgálatot teljesítő atya Vincze Dezső volt Inárcson.  1936 és 1964 között látta el itt és Kakucson a papi szolgálatot. Ez a 28 év nem telt el hasztalanul, ugyanis szinte minden feladatban kivette a részét: hivatása elején élhette meg, hogy a szétszórt tanyavilágban élő lelkes puszta lakói községgé vált, iskolakápolnát, majd templomot építhettek. A II. világháború vészterhes napjaiban és az azt követő kemény diktatúrában is, az 1956-os forradalom, majd utána a megtorlás időszakában is végezte a feladatát. Töretlen lelkesedéssel táplálta a hitet híveiben. Sok mindent köszönhet neki nem csak az egyházközség, hanem az inárcsi nagyközség is, ezért - nem meglepő módon -  Posthumus díjban részesítették, aminek az emlékplakettje a templom bejárati ajtó mögötti falon található meg. 

Részletek az 1945-ös egyházközségi képviselő testület alakuló ülésén elhangzott beszédéből:

A község gondolkozása vezetőségétől függ. Ha okosan gondolkodik a vezetőség, a falu egyre emelkedik, ha helytelenül gondolkodik, a község elsatnyul. Inárcs vezetői lettek Önök. Az évek során sok gond és terv jut majd Önök elé, amelyeket úgy kell megoldaniuk, hogy Inárcs népe mindig előre haladjon a fejlődés útján. Szegény községben élünk, szegény embertől pedig áldozatot kívánni nehéz. Nehéz, mert kevés a pénz a zsebében, s kevés körültekintés van elméjében. Szegény község vezetéséhez ezért nagy türelem szükséges, és sok szeretet a nép iránt!”  

A kép bal felső részén még a fiatal kori képe látható, a jobboldali az 1979-es aranymiséje előtt készült. Nem olyan régen egy utcát is elneveztek róla, ez látható alul.

Könyv: 27-63.o.

 

7. Plébánia, de most mégsem plébánia, mi az?

1973-ra készült el az inárcsi egyházközség első plébániája. Fontos megjegyezni,
hogy ez még nem ugyanaz, mint amit most Marci atya használ. Ez az épület
pont mellette helyezkedik el és jelenleg a polgármesteri hivatal tulajdonában
van. Érdekes, nem ?
A képen a legelső plébánia látható.
Könyv: 71.o.

 

8. Latinul folyt a misézés?

1964-ben, amikor Csernák Pál atya, sári káplán járt át Inárcsra ellátni a papi feladatokat, azt írja a könyvben, hogy a „felolvasás még szóba sem jöhetett, mert még latinul miséztem”. Bizonyám a szentmise hivatalos nyelve - egészen a 20. század második feléig - a latin nyelv volt. Ez azt jelentette, hogy az énekeket, imákat és a szentmise szövegeit latinul kellett mondani. Változást a II. vatikáni zsinat (1962-1965) hozott, amelyben eldöntötték, hogy a szentmisét minden országban a saját anyanyelvén mutassák be.

 

9. Faoltár és kerítés

A II. vatikáni zsinat (1962-1965) egy átfogó reformnak számított, ami mind a liturgiában, mind pedig a templom kinézetében újításokat vezetett be. A templom szentélye még egészen máshogy nézett ki régen, mint manapság. Anno a templom főoltára, ami még fából volt, a Mária falfestmény alatt helyezkedett el (1. kép). Ez azt jelentette, hogy a szentmise döntő többségében háttal állt a pap a híveknek. Ezen kívül még áldoztató rács is volt, ami a népet a szentély résztől választotta el. (Az áldoztató rács még néhány templomban mai is fellelhető.)

Bővebben...

További cikkeink...